Olvasom, hogy a romániai ortodox egyház bankkölcsönt vett fel. Eddig nem nagy ügy, én is jártam már így. Az ortodox egyház 200 millió euró kölcsönt vett fel. Ez sem vasziszdasz. Ő nagyhatalom, én kisember vagyok. Az ortodox egyház egy katedrális építésére használja fel a pénzt. Hát persze, hogy. Én is saját otthonomat csinosítom a lóvéból. A nyers fordításban „A Nép Megváltása” nevet viselő vadiúj katedrális megépítésének teljes költsége 400 millió euró. Gondolom, a maradék 200 milla már megvan, vagy meglesz, mert a hívek összeadakozzák. És aztán a kölcsönt is, kamatostul. Irigyelni való. És innen kezdődnek a különbségek. Nekem senki sem ad pénzt otthonom csinosítására, a banki részletek törlesztését hadd ne is említsem. A katedrális 110 méter magas lesz (mint a gátfutás távja), lesz benne 12 lift, 250 helyes földalatti parkoló, 5000 ember fér el benne, és 125000 ember követheti figyelemmel a misét a helyszínen. Az otthonom méreteiről, befogadóképességéről, miegyebeiről jobb, ha hallgatok.

Van azonban, a felhőtlen örömön túl – hogy íme, hazánk nehéz helyzetében is mire képes a hit, az emberi szolidaritás és a bankkapitalizmus összefogása – egy-két dolog, ami elgondolkodtatott.

  1. Ha jól tudom, az ortodox szakrális építészet hagyományai az apró templomokat részesíti előnyben. Mert ott közel van egymáshoz Isten és ember. Meg persze jóval olcsóbb is. És azt sem szabad feledni, hogy anno, a hagyományteremtés idején, bizony kevesebb templomba járó hívő volt. Na de, ez természetes, idővel szükség lett nagyobb istenházákra is. Az Isten ugyan nem nőtt, a hívők viszont megsokasodtak.
  2. Ha végignézünk az emberiség történelmén, számos építőművészeti világcsodát láthatunk. Van közöttük szakrális monumonstrum, meg világi is. Az ilyen építmények egyik, nagyon is földhözragadt célja, a szakavatottak szerint, az építő rendszer hatalmának közhírré tétele. Magyarán, megmutatjuk a világnak a muszklit. Az épületek dátumait figyelembe véve, két esettel találkozunk. Az első: a rendszer, hatalmának teljében, felhúz egy piramist, templomot, várat, palotát, nagyfalat, és akkor nézheted, világ. A másik: egy már hanyatló rendszer teszi ugyanezt, de immár csupán a látszat fenntartása végett. Hátha beveszi a világ a maszlagot, és nem mer támadni, kitörni, lelépni.

Visszatérve a Megváltás katedrálisára. Tudjuk, minden történelmi egyház panaszkodik, hogy fogynak a hívek. Gondolom, az ortodox egyház sem kivétel. A Jedermann átvedlik, ilyen randa egy állat, lesz belőle jehovista, baptista, szombatista, péntekista, minden, csak nem ami volt. Nem máról holnapra, szépen, lassan. Hogy miért van ez így, hosszú, és nem is tartozik közvetlenül ide. A tények azonban maradnak a talpukon. Ja, és az egyház imázsát a szekustörténetek, illegális ördögűzések, pedofil ügyek, egyebek sem javítják. És akkor jön a Pátriárka, és csál egy ilyen szép nagy istenházát. A válság kellős közepén. Az üzenet: gyertek csak vissza, báránykák! Lám, az Egyház akkor is képes áldozatot hozni értetek, világnagy akolt húzni a lelketek feje fölé, amikor az ág lefele teszi ugyanazt. A kormányról nem is beszélve. Még 200 millió eurót is képes kölcsönvenni a banktól. Mert az Egyház erős volt, erős, és mindig is az lesz. Persze, a ti adományaitokból. Jól van ez így, feleim. Adjatok neki.

Reklámok