Ezen a héten minden sajtófórum a TIFF-re vonatkozó hírektől, illetve a TIFF-en bemutatott filmeket bemutató, elemző, kibeszélő ilyen-olyan írásoktól hangos. Nagyon is érthető. Szívesen olvasom őket. Ez is érthető, hellyel-közzel. Nos, az egyik erdélyi magyar napilap mai (június negyedike, péntek) számában szemem elé került egy ilyen szöveg. A szerző, Plájás Erzsébet, Hajdu Szabolcs Bibliothèque Pascal című filmjéről értekezik. Nekiültem, miért is ne. Ám hirtelen-váratlan olyan mondaton akadt fönn a szemem (szinte szó szerint), amire reagálnom kell.

Aszongya: „Erdélyben már mindenki tudott a filmről, legyen az Marosvásárhelyen a forgatásba keveredő statiszta vagy filmes szakember (létezik ilyen nálunk?), és többen is kérdezgették: hol lehet megnézni a filmet, mikor?” Nos, gondolom, remélem, világos, melyik az a mondatrész, amelyen fönnakadt a szemem. Hogy? Nem, nem a pongyola, előtéri-locsogó stílusban megírt mellérendelt második. Ehhez már hozzászoktam. A zárójel. És most akkor, a fair play kedvéért, nem vagyok filmes szakember. Viszont ismerem némileg az erdélyi filmes prérit. Többször (tán elsőként is, de Isten ments, hogy erre mérget vegyek) kijelentettem, hogy erdélyi magyar filmművészetről nem beszélhetünk. Még. De hogy filmes szakemberek… Ne haragudjon, kedves Erzsébet, magácska hol él? Mert ha lakcíme a Hold, Gagarin sugárút 00, akkor semmi baj. Ezt a gyöngyszemet esetleg a súlytalanság vagy a levegőtlenség számlájára lehetne írni. Tudjuk, a levegő hiánya rövid időn belül károsítja az agysejteket. De ha mégsem, úgy az Isten szerelmére, nézzen már körül, mielőtt ilyesmit leírna. Vagy ha már leírja, akkor ne hagyja kérdését a retorikai súlytalanság lunapláji tájain lebegni. Válaszoljon rá. Kíváncsi vagyok. Bár, őszintén, inkább hagyom a fenébe a kíváncsiságot, és reménykedem, hátha… hátha mégis holdbéli tetszik lenni.

Advertisements