Kezdetnek idemásolok pár idézetet. „A lepkéknek egy négyszakaszos életciklusa van.” Más (pókokról van szó): „Némelyek tőrbecsalják hálójukba áldozatukat.” Más: „A homeopátiában több mindenre használják a csótányokat.” Na most. Hogy ki mennyi hülyeséget ír le időenység alatt, se engem, se más (felteszem) Jedermannt nem érdekel, addig legalábbis, amíg nem kell érte pénzt adni. Eldobom, kikapcsolom, valamilyen módon megszüntetem, oszt kész. Ha azonban megvásárolok egy könyvet, máris változik a leányzó fekvése. Különösen akkor, ha gyermekeim okulására szánt művet kaufolok be.

Írtam már erről valamikor, de úgy tűnik, éppen annyira nem elég, mint amennyire hiábavaló. Tehát, Sziszüphosz, újratöltve. A könyv címe, melyből az idézetek származnak, a következő: Első enciklopédiám. Rovarok, pókok. A cím alatt a közhely-impratívusz: Tanuljon együtt gyermekével! A cím mellett: 8-13 éveseknek. A cím fölött: Elképesztő tények. Tudtad? Kérdezz! Okké. Kőkemény borító, csodálatos színek, odabent pedig legalább 120 grammos krétázott papír, arányok, tördelés, egyéb nyomdai előkészítő varázslatok, minden rendben. Az ilyen maszlagkönyvek kivitelezése általában korrekt, hisz a verseny nagy, a piacon nyüzsögnek a hasonló formájú (nem feltétlenül hasonló tartalmú) kiadványok, tehát a vizuális palimadárlép kategorikus imperatívusz. Vagy: ha a szart jól becsomagolják, nagyobb az esély, hogy megveszem, már ha nem szivárog a szag. A kiadó nevére nem jövök rá a címlapon bemozdulni az istennek sem akaró betűrejtvényből. Aztán hátul meglelem a megfejtést: X-act-Elektra. A megjelenés éve 2009. Van egy ilyen is, hogy magyar fordítás, copyrightos felségjellel, Várhelyi Péter. Keresem az eredeti szöveg íróját, de egy poratkát hamarabb megtalálnék. A hátsó borítón az ár: 25,99 RON. Dereng alatta egy régebbi címke: 24.00 RON. Ezek szerint annál drágább egy ilyen termék, minél tovább porosodik egy könyvesbolt polcán. Érdekes marketing-logika.

A lényeg, hogy végeredményben én vagyok a baromarcú. Először is. Minek kellett nekem gyerek? Annyi baj van vele, nevelni kell, rengeteg pénzt rákölteni, vigyázni, óvni, testét ruhába, lelkét modern pszicho-priznicbe bújtatni, és az ember csak remélheti, hogy nem lesz belőle pedofil pap, sorozatgyilkos, erőszaktevő, negyvenrabló, ne adj isten politikus. Másodszor. Ha már mindenképpen kellett nekem gyerek (mert, teszem azt, hiszek a Gondviselésben vagy a véletlenben és remélem, hogy végül minden rááldozott idő, energia, pénz megtérül, és nem lesz belőle bármi fenti), akkor mi a jóistennek nem nézem meg jobban, mire költöm a pénzem, amikor a Szent Szülői Lélek által vezérelve, érdeklődési körébe illő könyvet vásárolok neki. Úgy kell nekem, szívjam meg! Mert eső után, ugye, rakhatom bele a köpönyeget. Marad a tehetetlenségemet némileg enyhítő vitriolos analízis. Tessék, még egy mondat ettől a fordítózsenitől, ettől a csillagokat ostromló Szarany Jánostól: „Ennek a családnak a tagja a fekete özvegy is. A házi barnapókok a legismertebbek, és ennek a családnak a leghírhedtebb tagjai.” Van, ugye, egy pókcsalád, amelynek tagja a fekete özvegy. Hogy ez melyik, nem tudni. De a házi barnapókok a legismertebbek. Kik közül? Csak feltételezni lehet, józanparaszti logikával, hogy nem a cerkófmajmok közül. Aztán jön a mondat aranyfedezetes része a leghírhedtebb tagokkal. Ha nem tudnék ezt-azt a házi barnapókok szokásairól, e sort olvasva megfagyna bennem a lópor, ugyanis legalább fél tucat házi barnapók szövögeti hálóját házunk különböző sarkaiban. (Asszem, Amerikában ebből peres ügyet is lehetne koholni, bár lehet, hogy ez a baromság még ott se menne át.) Jöhet a következő genitális göszelnica. Ezúttal egy képaláírásról van szó. A képen egy bogár látható, alatta a szöveg: Orgyilkos poloska. Hozzászoktunk, állatmániás gyerekekkel rendelkező szülők, hogy az animális névadók szinte semmitől sem riadnak vissza, ha egy faj elkereszteléséről van szó. De ha alaposan utánanézünk, többnyire van valamilyen kapocs név és élőlény között. (Lett légyen az mégoly szürreál-lírai is, mint a verőköltő bodobács esetében.) Ez az orgyilkos poloska azonban gyanús volt. Utánanéztem. Az eredmény: mégcsak nem is a gyilkospoloska látható a képen, hanem a kétpettyes rablópoloska. Érdekes lenne megfigyelni, amint orgyilkos poloskánk egy faágon lapul, PSG1-es távcsövessel az ölében, és a miniszterelnökre les, mondjuk, valamelyik szakszervezet magbízásából. Tovább: „A túlélés nemcsak az önvédelmet jelenti az ellenséggel szemben, hanem magát a továbbélést is.” Csodás! Kant, Hegel, Wittgenstein és Benjamin együtt se magyarázhatta volna szebben. Tovább: „A pók szőtte fonal háromszor erősebb az acélnál.” A fiam ennél a mondatnál felkiáltott: De Apa, nem igaz. Pedig hát történetesen ez igaz. Csakhogy el kéne mondani, miért. Tanuljon együtt gyermekével, azt! Tovább: „(A fonalat a pók) apró nyílásokon kereszrül préseli ki magából. Ezeket a nyílásokat fonómirigyeknek nevezzük.” Nem a nyílásokat, te nagyon sötét, hanem a mirigyeket nevezik fonómirigyeknek, amint a nevük is mutatja. Tovább: „A vízipók az egyetlen pókféle, amely tud úszni a víz felszínén, és alatta is.” Na ja, Szarany úr valószínűleg a Vízipók, csodapókból merített. Az igazit búvárpóknak hívják, ha esetleg valakit érdekel a tisztelt könyvcsináló degenerátorok közül. És végül: „A rovarok petével szaporodnak.” Aha, az emberek meg embrióval. Hogy mi? Snuff? Micsa old school bagázs. Tarol a magzatpornó!

Konklúzió. Én értem, hogy az idióta adatok tárházait kiadó kóklerek is a piacból akarnak megélni. Joguk van hozzá. Adófizető állampolgárok, jó esetben. Azt is értem, hogy a szülőfogó gyermek- és ifjúsági könyvbazárban az a jani, akinek a legjobban sikerül megszorongatni apuka-anyuka blikkjét. Azt is értem, hogy a blikkfang felemészti a könyv költségvetésének oroszlánrészét, és nem marad lé egy normális IQ-val rendelkező fordítóra, lektorról, szaklektorról ne is beszéljünk. Majdnem mindent értek. Csak azt nem, hogy miért nincs ennek a szartengernek valamiféle partja. Persze fikázni, kritizálni könnyű, mondhatja akárki. Hol a megoldás? Hát van egy ötletem, ha már a kiadói korrektség, szakmai hozzáértés, ne adj isten etika felemlegetése nem több cukros nosztalgiánál. Ajánlom, például a profiknak, óvodai oktatóknak, tanítóknak, tanároknak, hogy ha be tetszett fejezni az egyébként jogos sztrájkot, esetleg rosszul fizetett munkaidejükből arra is fordítsanak valamennyit, hogy az ilyen kloákarötyedékeket valahogy kiszűrjék. Vonatkozik ajánlatom a szülőkre is, természetesen. Én megtettem, és ismételten meg fogom tenni, ahányszor csak Szarany Jánosék alkalmat adnak rá. Valószínűleg hiába, mint korábban. De hát éppen ettől volnék Sziszüphosz, ugye.

Reklámok