El tudja valaki képzelni, hogy például Répássy Róbert egyszer csak gondol egyet, s bejelenti, hogy pü-pü nem játszom tovább, otthagyom a Fideszt, és ezentúl az MSZP-frakcióban tevékenykedem? Vagy hogy mondjuk a szocialista Lamperth Mónika ripsz-ropsz, átigazol a Jobbik képviselői csoportjába? Nem megy, ugye? Romániában – Land of choice – bizony ez az egyik legnépszerűbb sportág a parlamentben. Emil Boc kormányát pedig a sportág bajnokai győzhetik le.

Van a bukaresti törvényhozás mindkét házában egy úgynevezett független frakció. Ennek a csoportnak a tagjai kivétel nélkül pártlistákon jutottak mandátumhoz. Különféle sérelmek miatt (nem kaptak tisztséget, összevesztek valamelyik pártkeresztapával, csúnyán nézett rájuk a pártelnök stb.) kiléptek alakulataikból, aztán amikor elegen voltak, létrehozták a függetlenek frakcióját, később valami pártfélét is bejegyeztek, amelynek a hangzatos Románia Haladásért Nemzeti Szövetség nevet adták. A képviselőházi frakció vezetője az az ex-szociáldemokrata Gabriel Oprea, akit 2009 elején saját, akkor még kormánykoalíciós pártja mondatott le a belügyminiszteri tisztségről, és aki a jelenlegi PDL-RMDSZ kormány honvédelmi minisztere.

A független frakcióban egykori szociáldemokraták és volt liberálisok ülnek. Esetükben egyértelmű, hogy a politikai identitás, párthűség, és a választói akarat képviseletének következetessége még a látszat szintjén sem számít komolyan veendőnek. Ma szociáldemokrata, holnap liberális, holnapután demokrata liberális attól függően, hogy mikor mennyi a szavazatuk árfolyama a parlamenti tőzsdén.

Ezen a frakción belül is létezik egy egészen sajátos csoport, az igazi, gátlástalan köpönyegforgatóké. Ők azok a képviselők, akik számára a független csoport csak átjáró, aluljáró, ugródeszka stb. egy másik alakulatba. Vannak ex-szociáldemokraták, akik függetlenek lettek, majd innen a kormányzó PDL-be vezetett az útjuk. Vannak ex-liberálisok, akik megmártózva a függetlenségben szintén a PDL-ben kötöttek ki. Vannak ex-szociáldemokraták, akik egy független intermezzo után felismerték liberális elhivatottságukat, és a liberálisok padsorában üdvözültek.

És végül ezen belül is van egy egészen groteszk és abszurd klubja a honatyáknak és honanyáknak: ők pártlistán jutottak mandátumhoz, aztán függetlenedtek, majd mintha mi sem történt volna, ismét visszaültek korábbi kollégáik közé, akár egy-két hónap leforgása alatt.

Olyan ez, mintha a szocdem molekulákkal telített frakciólevegőt szívó képviselőnek bizonyos időt el kellene töltenie a független keszonkamrában, hogy aztán megtisztulva befogadhassa a liberális részecskéket. Az átigazolók útja nem feltétlenül vezet át a függetlenek zsilipkamráján. A gyenge szervezetű politikusokon kívül léteznek univerzális légzőszervvel rendelkező képviselők is, ők köztes gázkeverékek nélkül is képesek azonnal adaptálódni bármilyen másik légkörhöz. Ők azok, akik a választások után máris elkezdik a költözködést, a parlamenti ciklus végére pedig általában annyira összekeverednek a pártok, hogy ember legyen a talpán, aki a politikai vegytan és gázdinamika e boszorkánykonyhájában eligazodik.

Ékes bizonyítéka ez annak, hogy Romániában a politikusok jelentős részének ideológiai identitása kemény valuta, amelynek árfolyama az éppen aktuális érdekjátszmák egyenes függvénye. Ha valamelyik pártnak további szavazatokra van szüksége, egyszerűen vásárol, sőt, egy szavazat erejéig kibérel magának egy képviselőt vagy szenátort.

Emil Boc kormánya jelentős gazdasági megszorításokra készül. A tervek szerint a kormány június 7-én vállal felelősséget a parlamentben a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak csökkentéséről szóló törvényekért. Az ellenzék jelezte: még aznap bizalmatlansági indítványt nyújt be a kabinet ellen.

Az eddig a kormányt támogató függetlenek azonban bejelentették, hogy nem szavaznak. Ez azt jelenti, hogy a Boc-kormányt 24 szavazat választja el a bukástól, hiszen a a parlamenti matematika szerint a függetlenek nélkül 236 voksra van szükség ahhoz, hogy menesszék a kabinetet, az ellenzéknek pedig jelenleg 212 szavazata van. Nyilván, egyetlen ígéretet sem kell biztosra venni, hiszen az elmúlt húsz év bőségesen szolgál példával arra, hogy az ilyen bejelentések nagyon rövid idő alatt ellenkező előjelet kaphatnak.

És máris elkezdődött: néhány órával a függetlenek bejelentése után egy PDL-szenátor közölte, hogy átigazol az ellenzéki PSD-be. A következő napokban pedig várhatóan kiszivárog a sajtóba, hogy mekkora összeg fejében volt hajlandó szociáldemokrata levegőt szívni Iulian Bădescu szenátor. Követői bizonyára lesznek, hiszen a pénznek nincs politikai színezete, gazdasági válságban pedig az okos ember minden kis összegre odafigyel, hát még egy kisebb vagyonra.

(A parlamentben természetesen vannak talpig becsületes, tisztességes és következetes politikusok is.)

Advertisements