Hol is kezdjem. Az őskorról kevés információnk van. A homo erectus még nem tudott írni. Viszont feltehetőleg óvta-védte gyermekét, mint bármely állat.

Az ókorról viszont már tudunk eleget. Egyrészt, volt például az a bizonyos Massacre des innocents, amiről Máté evangélista beszámol. A korabeli történészek (pl. Titus Flavius Josephus) cáfolták a dolgot, viszont beszámoltak róla, hogy Nagy Heródes bizony kiirtogatta az esetleges trónkövetelőket, gyerekestül. Miként tette ezt minden bölcs és előrelátó uralkodó. Idevágó állati analógia: a kafferbivalyok minden alkalmat kihasználnak, hogy a környéken élő oroszláncsaládok kölykeit földbe tiporják. Nemzetpolitikai nézeteik szerint ugyanis ha nincs kölyök, nincs következő generáció, aki őket szépen megvacsorázza.

Az ókorban jelennek meg az ifjakkal való enyelgésről szóló első beszámolók is. Szókratész is kedvelte őket, Tiberius császár is, és a sor nagyon hosszú. Tegyük azonban hozzá, hogy annak idején nem létezett semmilyen, a pedofíliát elítélő törvény. Másrészt azt sem igen határozták meg, hogy valaki hány évesen tekinthető felnőttnek. Magyarán, szabad volt a gazda. Ugyanakkor siessünk azt is hangsúlyozni, hogy a felnőtt és gyermek közötti szexuális viszony megítélése koronként és kultúránként igen eltérő volt. Ja, pedofília ügyben tudtommal nincs állati analógia. (És azzal ne jöjjön senki, hogy a német juhásza kiskutyák fenekét nyalogatja.)

Menjünk tovább. Kereszténység. Tudjuk: hosszú ideig a gyermeket nem kezelték gyermekként. Nézzünk egy zseniális példát. A helyszín XIV. Lajos Franciaországa, Európa leghatalmasabb katolikus birodalma. A beszélő Jacques Bénigne Bossuet katolikus hitszónok, abbé, később püspök és bíboros. Idézem: A gyermekek állati életet élnek. Szuper. Tehát nincs értelmük, sem akaratuk. Ha pedig értelmük nincs, akkor lelkük sem lehet. Meg érzelmeik sem. Ja, arról nem is beszélve, hogy hosszú ideig tisztátalanok. (Sugallja ezt egy olyan ember, aki valószínűleg szintén a palota folyosóján pisált, mint minden herceg, báró, márki, tekintve, hogy a vécé még nem volt divatban.) Ja, és a gyermek hoszú ideig nem emberi hangok által követeli jussát. (Értsd, sír.) Nem emberi? De nem is angyali. Hoppá. Apró ördögökről lenne szó? Akiket emberré kell változtatni. Ha érdemes. És ha életben maradnak addig. Az ilyen „hittételek” alapján ugyanis nem csoda, hogy a kor szülője nem nevelte gyermekét. Megszabadult tőle, ha csak tehette. Jean-Jacques Rousseau többek közt megírta híres művét Emilről és a nevelésről, és valóban nagy lépést tett a gyermekre való figyelés előkészítésében. Azonban ő maga sem tudta követni saját bölcsességét. Öt gyermekét küldte nevelői kezekbe. Vagyis, a kor statisztikáit tekintve, a majdnem biztos halálba. S az indoklás? Idézem Rousseaut: Hogyan is gyakorolhatnám írói hivatásomat, ha otthoni gondok és lármázó gyermekek zavarnák meg szellemem nyugalmát, ami pedig szükségeltetik a nyereséget hozó munkához? No comment.

Azóta persze sokminden változott. Törvények, intézmények hada védi a gyermek érdekeit. Többek között a pedofil zaklatás ellen is. Hogy mennyire hatékonyan? Nézzetek szét, feleim, és lássátok. Sietek megjegyezni, hogy de jure nem sok különbséget látok egy pedofil blogger és egy pedofil pap között. A gond az, hogy van két kaszt, amely, ha úgy tetszik, kiemelt prioritást élvez, már ami az egyszerű halandó viszonyulását illeti. Az egyik a test, a másik a lélek doktora. Vagyis az orvos és a pap. A doki evilági életünk profi őre, a pap pedig a túlvilágié. Teljesen szubjektív módon többet várunk el e két kaszttól, mint az összes többitől. Pedig hát ők is csak emberek, mint mi. Bűnben fetrengő disznók. És mégis. A fehér köpeny és a fekete csuha valahogy angyalivá, de mindenképp emberfelettivé változtatja őket. (Persze gondolhatunk arra is, hogy a köpeny meg a csuha csak jelmez, de ez a gondolkodás az öncélú cinizmuson kívül nem vezet sehova.) Nem csoda hát, hogy a pedofil papok botránya ekkora port kavart fel. Mert egy pedofil blogger esete megrengeti ugyan a világot, de aztán a csávót szépen elítélik, bezárják, az áldozatot kezelik, oszt megyünk tovább. Egy pedofil pap ügye azonban hívők sokasága alól rántja ki a credo szőnyegét. És ezt egyetlen egyház sem engedheti meg magának. El is titkolták, amíg lehetett. Írországban például csak a tavaly jelent meg a Ryan-jelentés, mely szerint évtizedek óta folyik a gyermekek bántalmazása, szexuális zaklatása és megalázása a katolikus egyház által működtetett árvaházakban és javítóintézetekben. Sean Brady, Írország bíborosa is beismerte, hogy tudott a dologról. Azóta négy püspök lemondott, Sean Brady azonban még mindig bíboros. Ja, lehet, hogy ő nem zaklatott senkit. Az eltussolás pedig bocsánatos bűn.

Azóta robbant a pedofil bomba Németországban, Hollandiában, Svájcban, Ausztriában és Lengyelországban is. A pápa bocsánatot kért. Korrekt. Kicsit későn ugyan, de mindenképp korrekt. Vannak azonban kevésbé korrekt egyházi reakciók is. Egy mexikói püspök szerint a pornográf média és internet a vétkes a papok pedofil hajlamaiért. Tyűha! Ezek szerint a katolikus papok is nézik a pornót. Ami, ugye, természetes. És nem is azért, mert nőtlenségi fogadalmat tettek. De akkor… lehet, hogy én is pedofil leszek? Mert, töredelmesen bevallom, én is megnézek néhány pornófilmet havonta.

Egy olasz bíboros nemrég azt állította, hogy nem a cölibátusnak van köze a papi pedofíliához, hanem a homoszexualitásnak. Puff neki! Már megint valami, amit szegény melegekre lehet kenni. Korábban ott volt az AIDS, most meg ez.

Most akkor tehát mi van? A szentatyák kijelentései alapján a megoldás a következő. 1. Kilőni az űrbe a pornográfiát, nehogy szegéy papok pedofilekké váljanak. 2. Száműzni a melegeket az egyházból, mert, ugye, egy heteroszexuális pap tutti garancia. Hozzátennék még két lehetséges megoldást: 3. Esetleg megszüntetni a cölibátust, hadd éljenek szerencsétlen katolikus papok végre törvényesen is normális életet. 4. Ezt már szinte le se merem írni: feltárni, kiadni, elítélni és bezárni azokat a félembereket, akikről bizonyítható, hogy a pedofília bűnében vétkesek.

És akkor végszó gyanánt, engedtessék meg nekem egy szkeptikus megjegyzés: valószínű, hogy betelt a pohár. Jó néhány katolikus pap rács mögé kerül. A csúcsvezetés tekintetében viszont, amely, ugye, magasabb egyházi érdekeket szem előtt tartva, évtizedekig eltussolta az ügyet, kételyeim vannak. Adja Isten, hogy tévedjek.

Advertisements