A bukaresti kormány a tavaly nyáron aláírt egy közel százmillió eurós, három évre szóló szerződést, amelynek alapján közintézmények Microsoft-szoftvereket használhatnak. A szerződés szerint több mint harminc közintézmény, köztük több minisztérium összesen 163 427 szoftverlicencet kap, ezért a kormány 90,18 millió eurót fizet egy olyan cégtársulásnak, amely egyedüli ajánlattevőként jelentkezett a tavaly júliusban kiírt közbeszerzési eljáráson, és amelynek a Microsoft Románia is tagja. Az összeget kilenc részletben kell kifizetni 2012-ig, a beszállító pedig összesen ötvenezer óra ingyenes tanácsadást, hibaelhárítást és karbantartást is biztosít.

Ez az összeg a jelenlegi hivatalos árfolyamon megközelítőleg 375 millió lej. Összehasonlításképpen néhány adat: a távközlési és informatikai minisztérium eredetileg eltervezett idei éves költségvetése 271,3 millió lej,  a román közszolgálati televízió pedig a szoftverpénznek a feléből (185 millió lejből) gazdálkodik az idén. Vagy pedig: 375 millió lejes keretből 124 ezer embernek biztosítható bruttó 3000 lejes havi fizetés, ami több mint tízezer ember egy éves keresetét jelenti. Ebből az összegből 1800 lakás vásárolható (50 ezer eurós árral számolva), ami 7200 négytagú család lakhatását biztosíthatná. A keretből 26 ezer kismama kaphatna két évig havi 600 lejes gyereknevelési támogatást. Hát nem kap.

Nézzük csak, mit is fed a 163 427 Microsoft-licenc? A közintézményekben működő szerverszoftverektől, a miniszter laptopján és az ügyintéző ablaknál ülő díjbeszedő asztali gépén futó operációs rendszeren át a titkárnő számítógépén futó irodai programcsomagot. Egy gyors számítás nyomán kiderül, hogy átlagosan valamivel több, mint 550 euróba kerül egyetlen licenc. De mivel a szövegszerkesztő vagy a táblázatkezelő operációs rendszer nélkül nem működik, hivatali ügyintézés közben nyugodtan eszünkbe juthat, hogy a pötyögő irodista átlagosan legalább 1100 eurót működtet a számítógépén. Mindehhez ha hozzászámoljuk az adatbázisszoftverek költségeit – ezek általában nem Microsoft, hanem más cégek (például Oracle) termékei, tehát további szerződések tárgyát képezik –, és belekalkuláljuk a hardver árát is – a közintézményekben pedig általában márkás számítógépek (Fujitsu-Siemens, Dell, HP stb.)  működnek, amelyek drágábbak a boltokban kapható konfigurációknál – akkor szépen kikerekedik egy több ezer eurós összeg, egyetlen munkaállomás esetében. Ezeken a munkaállomásokon szövegszerkesztés, internetböngészés, adatbázis-kezelés és levelezés folyik (ha nem számítjuk a csetelést, a pasziánszozást és egyéb hivatali elfoglaltságokat).

Még nagyobbra emelkedik az összeg, ha beleszámítjuk a nyomtatók és fénymásolók árát. Ezek a romániai hivatalok létfontosságú berendezései, az aktakóros közigazgatás ugyanis mindent papírra vet, majd lemásol több példányban, akkor is, ha az ügyféltől már bekérettek egy ölnyi papírt, több példányban, természetesen. Teljesen megszokott látvány a városházán, az adóhivatalban vagy a törvényszéken, hogy reszkető karú alkalmazottak tonnaszámra cipelik a folyosón innen oda és onnan vissza a vastag aktakötegeket, amelyek nyugalmi állapotban ott roskadoznak a hivatalnokok feje fölötti monumentális polcrendszereken. Paradox helyzet, mivel minden hivatalnok előtt ott van az asztalon egy több ezer euró értékű munkaeszköz, amelyek épp ezt a munkát hivatottak megkönnyíteni.

De maradjunk csak a közel százmillió eurónál. Mire is fordítja ezt az állam? Arra, hogy köztisztviselők három évig törvényesen használhassanak Microsoft-termékeket: operációs rendszert, szövegszerkesztőt, táblázatkezelőt, internetböngészőt, levelezőprogramot. Három év után meg kell hosszabbítani a szerződést, újabb eurómilliók, esetünkben licencenként átlagosan 550 euró ellenében.

A mérleg másik serpenyőjében pedig ott vannak az ingyenes linux-rendszerek (például az Ubuntu), amelyek az operációs rendszer mellett tartalmaznak tökéletesen használható irodai csomagot, internet-böngészőket, multimédiás és grafikai eszközöket, csevegőprogramot, PDF-szoftvereket, fejlett hálózati és biztonsági eszközöket. Ráadásul a hivatali munkához nélkülözhetetlen pasziánszon kívül egy sor más unaloműző játékot is kínálnak. A rendszer használata nem igényel nagyobb intelligenciát, mint a fizetős megoldások. Bárhol és bárki számára hozzáférhetők, letölthetők és használhatók – bérmentve. Vagy ott vannak a korporatív használatra kifejlesztett vállalati linuxok (Red Hat, SuSE Enterprise stb.), nem ingyen, de lényegesen olcsóbban.

Miért nem ezt az utat választja tehát a román állam egy olyan gazdasági válság közepette, amely arra „kényszeríti”, hogy saját állampolgáraitól vegyen el? Mert a tavalyi szerződéskötésnél a kormány már nem volt olyan helyzetben, hogy választhasson. Gabriel Sandu távközlési és informatikai miniszter akkor azt mondta, hogy a licenc-szerződést egyszerűen muszáj volt aláírni a Microsofttal, ellenkező esetben megbénult volna a közigazgatás, ugyanis a licencek nemsokára lejártak volna. Az állam nem mondhat le egyik napról a másikra a Microsoftról – mondta a miniszter. Igaza volt: a szoftveróriás még 2004-ben megszerezte magának a romániai szerződést, tavaly Bukarest kénytelen volt meghosszabbítani azt, mivel öt év alatt az égvilágon semmit nem tett az alternatívakeresés érdekében.

Pedig megspórolhatott volna közel százmillió eurót, és figyelem: ez csak néhány minisztériumi apparátusra és a közigazgatásra vonatkozik, nem beszéltünk az állami hatáskörbe tartozó többi intézményről és társaságról, valamint az oktatási vagy az egészségügyi ágazatról, amelyek szintén százmilliós nagyságrendű piacok. A szerződés értelmében az idei év elején elkezdődött az összeg kifizetése, 2012-ig pedig tízmillió eurós részletekben megy át az összeg a Microsoft bankszámláira. Utána lehet újabb szerződést kötni.

Hollandia, Franciaország, Svédország, Norvégia, Németország, Dél-Afrika, Chile, Macedónia, az Amerikai Egyesült Államok, Svájc, Japán, Új-Zéland, Spanyolország, Portugália, Brazília, Mexikó, Ausztrália, Dánia és sok más állam több közintézménye, katonai hivatala, közoktatása, sőt, a teljes kormányzat és közigazgatás vígan elketyeg nyílt forráskódú, ingyenes, vagy nagyságrendekkel olcsóbb szoftverekkel (a legfontosabbak a linux-alapú operációs rendszerek, a MySQL adatbázis, az Apache webszerverek, valamint az OpenOffice irodai csomag). Lengyelország és Magyarország is megtette a szükséges lépéseket a nyílt forráskódú szoftverek rendszeresítésének útján.

Mindez a közpénz hatékonyabb elköltését, az intézmények hatékonyabb működtetését jelenti, erre pedig a bukaresti vezetés képtelen. Erről úgy győződhetünk meg a leggyorsabban, ha ügyintézésre betérünk egy állami hivatalba.

Advertisements